Az alábbiakban olvashatja az Ecclesia Dei Pápai Bizottság által kiadott "Universae Ecclesiae" levelét, magyar nyelven, nem hivatalos fordításban. A fordítás angol nyelvről történt, a német szöveggel egybevetve. Nem hivatalos fordítás, így a tartalmi és formai hibákért is elnézést kérünk. Az oldal civil kezdeményezésre jött létre, így a fordítás is.
Instrukció a Summorum Pontificum kezdetű apostoli levél végrehajtásához
I. Bevezetés
1. A Summorum Pontificum apostoli levél, melyet XVI. Benedek pápa 2007. július 7-én írt alá, és 2007. szeptember 14-én lépett életbe, a római liturgia gazdagságát az egész egyház számára jobban hozzáférhetővé tette.
2. Ezzel a Motu Proprio-val XVI. Benedek pápa egy egyetemes törvényt léptet életbe az Egyház számára: új szabályzatot szándékozik felállítani az 1962-ben hatályban lévő római liturgia használatára.
3. A Szentatya (felidézve a püspökök kérdéseit a szent liturgiával és a liturgikus könyvek elfogadásával kapcsolatban), újra megerősíti azt az alapelvet, amely időtlen idők óta elfogadott, és ezt a hagyományt szükségesnek tartja a jövőben is fenntartani: az Egyház minden egyes részének összhangban kell lennie a világegyházzal, nem csak hittételek és szentségek terén, hanem az apostoli és töretlen tradícióval kapcsolatban is. Ezeket nem csak azért kell megtartani, hogy a hibákat elkerüljük, hanem hogy a hitet a maga egységében lehessen tovább adni, mivel az egyház imádságának törvénye (lex orandi) kifejezi a hitének törvényeit (lex credendi).
4. A Szentatya megemlékezik azokról a római pápákról is, akik valamilyen módon kiemelkedőek voltak ennek a hagyománynak az őrzésében, különösen Nagy Szent Gergely és Szent V. Pius pápa. A Szentatya hangsúlyozza továbbá, hogy a liturgikus könyvek közül a Missale Romanum-nak kiemelkedő helye volt a történelem során, és egészen Boldog XXIII. János idejéig folyamatosan korszerűsítették az évszázadok alatt. Következésképpen, 1970-ben a II. Vatikáni Zsinatot követő liturgikus reform után VI. Pál elfogadott egy új misekönyvet a latin rítusú egyház számára, melyet később számos nyelvre lefordítottak. 2000-ben II. János Pál pápa ennek a misekönyvnek a harmadik kiadását léptette életbe.
5. Azok közül a hívők közül, akik a II. Vatikáni Zsinatot megelőző liturgikus formák szellemiségében nevelkedtek, sokan kifejezték az ősi tradíció megtartása iránti élő vágyukat. Ezen okból kifolyólag II. János Pál pápa az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció által kiadta a Quattuor abhinc annos kezdetű dokumentumot 1984-ben. Ezzel biztosította, hogy bizonyos feltételek mellett használható legyen a Boldog XXIII. János pápa által kiadott misekönyv.
Így II. János Pál pápa az 1988-as Ecclesia Dei kezdetű Motu Proprio-val szorgalmazza, hogy a püspökök készségesen biztosítsák a lehetőséget mindazon hívők számára, akik ezt kérik.
XVI. Benedek pápa ugyanezt a gondolatsort folytatja a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio-jával, hivatkozva bizonyos alapvető kritériumokra a római rítus usus antiquior-ját illetően, melyeket ezen szöveg eddig tárgyalt.
Így II. János Pál pápa az 1988-as Ecclesia Dei kezdetű Motu Proprio-val szorgalmazza, hogy a püspökök készségesen biztosítsák a lehetőséget mindazon hívők számára, akik ezt kérik.
XVI. Benedek pápa ugyanezt a gondolatsort folytatja a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio-jával, hivatkozva bizonyos alapvető kritériumokra a római rítus usus antiquior-ját illetően, melyeket ezen szöveg eddig tárgyalt.
6. A VI. Pál pápa által bevezetett Római Misekönyv, és ennek Boldog XXIII. János pápa által elkészített utolsó kiadása tartalmazza a római liturgia két formáját, előbb az ordinaria-t majd az extraordinaria-t. Ez a római rítus kétféle használata, melyek egymás mellett léteznek. Mindkettő ugyanannak a lex orandi-nak a kifejezése. A forma extraordinaria-t tiszteletreméltósága és ősi gyökerei miatt illő megbecsüléssel kell fenntartani.
7. A Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio-t a Szentatya egy, a püspökök számára írt levéllel kísérte, melyet ugyanakkor írt, amikor magát a Motu Propriot (2007. július 7.). Ez a levél további magyarázatot adott a Motu Proprio szükségességét és megfelelőségét illetően: hiánypótlásnak bizonyult, mivel új normákat adott az 1962-es római liturgia használatával kapcsolatban. Ezekre a normákra azért volt szükség, mert amikor az új misekönyvet VI. Pál bevezette, akkor nem volt indokolt, hogy az 1962-es liturgia használatához magyarázó szabályzatot adjanak ki. Mivel megnövekedett azoknak a száma, akik a forma extraordinaria-val kapcsolatban kérdéseket tettek fel, szükségessé vált, hogy bizonyos szabályokat ezen a területen lefektessenek.
A Szentatya állításai között szerepel, hogy „Nincs semmiféle ellentmondás a Római Misekönyv egyik és másik kiadása között. A liturgia történetében növekedés és fejlődés van, de semmiféle törés nincsen. Ami az előző nemzedékek számára szent volt, számunkra is szent és nagy marad, s nem válhat váratlanul teljesen tiltottá vagy nem ítélhető károsnak.”[1]
A Szentatya állításai között szerepel, hogy „Nincs semmiféle ellentmondás a Római Misekönyv egyik és másik kiadása között. A liturgia történetében növekedés és fejlődés van, de semmiféle törés nincsen. Ami az előző nemzedékek számára szent volt, számunkra is szent és nagy marad, s nem válhat váratlanul teljesen tiltottá vagy nem ítélhető károsnak.”[1]
8. A Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio megalkotja a Tanítóhivatal egy fontos nézetét, és olyan irányú munus-át (kötelességét), amely szabályozza és elrendeli az Egyház szent liturgiáját. A Motu Proprio világossá teszi a pápa, mint Krisztus földi helytartójának és a világegyház főpásztorának féltő gondoskodását azzal a céllal, hogy:
a. Minden hívőnek felajánlja a Usus Antiquor-ban leírt római liturgiát, mivel azt értékes és megőrizendő kincsnek tartja.
b. Hatékonyan garantálja és biztosítsa a forma extraordinaria-t mindazok számára, akik ezt kérik, mivel az 1962-es római liturgia használata egy nagylelkű lehetőség a hívők érdekében. Számukra biztosított a kedvező értelmezés, hiszen ez főleg nekik íródott.
c. Az Egyház szívében való kiengesztelődést elősegítse.
II. Az Ecclesia Dei Pápai Tanács irányelvei
9. A pápa kinevezte az Ecclesia Dei Pápai Tanácsot, hogy általános helyettesítő hatalom legyen azokban az ügyekben, amelyek a hatáskörén belül esnek. Meghatározott módon felügyeli a Summorum Pontificum kezdető Motu Proprio rendelkezéseinek betartását és használatát.
10. § 1. A Pápai Bizottság ezt a hatalmat a II. János Pál pápa által alapított és XVI. Benedek pápa által megerősített lehetőségeken túl is gyakorolja: fel van ruházva azzal a hatalommal, hogy jogosan döntsön kérvények ügyében, melyekkel hozzá fordulnak. Ezt elöljáróinak bármiféle felülvizsgálása ellenére megteheti, habár ez a Motu Proprio-val ellentmondásosnak látszik.
§ 2. Azok ellen a határozatok ellen, amiket a Pápai Tanács ezekben az esetekben dönt, fellebbezni lehet ad normam iruis az Apostoli Szignatúrán.
§ 2. Azok ellen a határozatok ellen, amiket a Pápai Tanács ezekben az esetekben dönt, fellebbezni lehet ad normam iruis az Apostoli Szignatúrán.
11. Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció beleegyezése után a Pápai Tanács kapja meg a feladatot, hogy figyelemmel kísérje a liturgikus szövegek jövőbeli változtatásait, hogy azok hűek legyenek a római rítus forma extraordinaria-jához.
III.Sajátos normák
12. A világ püspökei igényt tartottak arra, hogy a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio megfelelő értelmezéséről és helyes alkalmazásáról tájékoztatást kapjanak. Ezt követően a Pápai Bizottság és hivatalai a rájuk ruházott hatalomnál fogva adta ki ezen Útmutatót a 34. kánonnak megfelelően.
Az megyéspüspökök kompetenciája
13. A megyéspüspökök a kánonjognak megfelelően arra hivatottak, hogy a liturgikus cselekményeket felügyeljék, így biztosítva a közjót, valamint, hogy minden folyamat békésen és méltósággal történhessen egyházmegyéjükben, folyamatos egyetértésben a Szentatya szándékával, ami tisztán megnyilvánul a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio-ban. Minden ellentmondásos vagy jól megalapozottan kétséges ügyben, ami a forma extraordinaria-n alapuló szertartást illeti, az Ecclesia Dei Pápai Bizottság tesz igazságot.
14. A megyéspüspök feladata, hogy minden szükséges intézkedést magára vállaljon, ezáltal biztosítva a római rítus forma extraordinaria-jának tiszteletét, összhangban a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio-val.
A „coetus fidelium”
15. A Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 5. 1§. értelmében a „coetus fidelium”-ról (a hívők csoportja) elmondható, hogy állandó módon van jelen, amikor egy önálló plébánia csoportja a Motu Proprio kiadása után azért jön össze, hogy a liturgiát az usus antiquor-nak megfelelően ünnepelje, és azt kéri, hogy a plébánia templomában, oratóriumában vagy kápolnájában tehesse ezt. Egy ilyen coetus (csoport) állhat olyan tagokból is, akik más plébániáról vagy egyházmegyéből jönnek, és azért gyűlnek össze egy bizonyos plébánián, hogy a templomot/oratóriumot/kápolnát ily módon használhassák.
16. Abban az esetben, ha az a pap, aki alkalmanként a plébánia templomában/oratóriumában/kápolnájában néhány hívővel a forma extraordinaria szerint szeretne ünnepelni (ahogy az előrelátható volt a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 2-es és 4-es cikkelye miatt), akkor ezt a templom igazgatójának/plébánosának engedélyével teheti meg. Mindezen szertartásoknak tiszteletben kell tartaniuk a többi szertartások (idő) rendjét.
16. Abban az esetben, ha az a pap, aki alkalmanként a plébánia templomában/oratóriumában/kápolnájában néhány hívővel a forma extraordinaria szerint szeretne ünnepelni (ahogy az előrelátható volt a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 2-es és 4-es cikkelye miatt), akkor ezt a templom igazgatójának/plébánosának engedélyével teheti meg. Mindezen szertartásoknak tiszteletben kell tartaniuk a többi szertartások (idő) rendjét.
17. § 1. Egyéni esetekben való döntéskor a templomért felelős lelkipásztor/rektor/pap a saját belátása szerint (prudence), a nagylelkű vendéglátás lelkülete és a papi buzgalom által indíttatva hoz döntést.
§ 2. Egészen kicsi csoportok a hely Ordináriusát kereshetik fel, aki kijelöl egy helyet a hívőknek, ahol összejöhetnek ilyen szertartás céljából. Így biztosítva van az egyszerűbb részvétel, és a szentmise áldozatot még hitelesebben ünnepelhetik meg.
18. A kegy- és zarándokhelyeken is engedélyezett a forma extraordinaria szerinti ünneplés azon zarándokcsoportok számára, akik ezt kifejezetten kérik, (vö. Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 5. cikk. 3§), ha jelen van képesített pap.
19. Azon hívők, akik a forma extraordinaria szerinti szertartást kérelmezik, semmilyen módon nem tartozhatnak vagy támogathatnak olyan csoportokat, amik a szentmisének vagy a forma ordinaria szerint bemutatott szentségeknek, vagy a Római Pápának mint a Világegyház legfőbb pásztorának hitelességét és érvényességét ellenzőnek mutatják magukat.
Sacerdos Idoneus („Képzett papok”) (vö. Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 5. cikk. 4§)
20. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mik a szükséges feltételek arra, hogy egy papot idoneus-nak (megfelelőnek) tartsanak arra, hogy a forma extraordinaria szerint misézhessen, a következőket állítjuk:
a. Minden katolikus pap, aki a kánonjog által nincs akadályoztatva, alkalmasnak számít arra, hogy a forma extraordinaria szerint mutasson be szentmiseáldozatot.
b. Ami a latin nyelv használatát illeti: szükséges az alapvető nyelvtudás, mely a szavak helyes kiejtését és tartalmuk ismeretét jelenti.
c. A szertartás kivitelezéséhez szükséges ismeretet illetőleg: a papoknak előfeltétel, hogy a forma extraordinaria-t spontán jelleggel be tudják mutatni, és már korábban bemutatták ily módon.
21. Az ordináriusok fel kell, hogy ajánlják a szükséges felkészülési lehetőséget a forma extraordinaria-ra. Ez ugyanúgy igaz a szemináriumokra, ahol a jövendőbeli papoknak megfelelő információt kell kapniuk, beleértve a latin nyelv oktatását, és ha a leendő pap úgy gondolja, akkor a forma extraordinaria tanulását.
22. Azokban az egyházmegyékben, ahol nincsenek erre a célra megfelelő papok, ott a megyéspüspök segítséget kérhet azoktól az intézményektől, melyeket az Ecclesia Dei Pápai Bizottság hozott létre, akár azért, hogy a forma extraordinaria szerint celebráljon nekik szentmisét valaki, akár azért hogy ennek rendjét megtanítsák.
23. A Motu Proprio megadja a lehetőséget minden papnak, hogy a római rítus forma extraordinaria-ja szerinti sine populo (vagy csak egy egyházszolga részvételével) végezze a szertartást, legyen egyházmegyés vagy szerzetes pap (vö. Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 2. cikk). Az ilyen szertartásokhoz ezért a papoknak, a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio rendelkezése szerint semmilyen különleges engedélyre nincs szükségük az ordináriustól vagy más elöljárójuktól.
Liturgikus és egyházi rendszabályozások
24. Azokat a liturgikus könyveket, amik a forma extraordinaria-t tartalmazzák, úgy kell használni, amint meg vannak írva. Mindazoknak, akik a római rítus forma extraordinaria-ja szerint kívánják ünnepelni a szentmisét, ismerniük kell a vonatkozó szabályokat és azokat kötelesek pontosan követni.
25. Új szentek és bizonyos új prefációk beilleszthetők, és be is illesztendőek az 1962-es Misekönyvbe, a lentebb közölt feltételeknek megfelelően.
26. Amint azt a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 6-os cikkében láttuk, a szentmise olvasmányait – az 1962-es Misekönyv szerint – felolvashatják csak latinul, vagy először latinul majd népnyelven, vagy csendes mise esetén csak népnyelven.
27. A szertartáshoz kapcsolódó fegyelmi/viselkedésbeli normákat illetőleg, az 1983-as Egyházi Törvénykönyvben leírt egyházi tanítás alkalmazandó.
28. Továbbá, a különleges jogi természetéből adódóan a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio felülírja azokat a rítusokról szóló jogi rendelkezéseket, melyeket 1962 után léptettek érvénybe, és összeférhetetlenek az 1962-ben érvényben lévő liturgikus könyvek egyes bekezdéseivel.
Bérmálkozás és a szent rendek
29. Bérmálkozás során a régi formula használata megengedett, amint ezt a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio megerősíti (vö. 9. cikk § 2). Így a forma extraordinaria során nem szükséges VI. Pál pápa új formulájának használata, ami az a Ordo Confirmationis-ban meg volt határozva.
30. A tonzúrát, a kisebb rendek és a szubdiákonátust illetően a Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio nem hoz semmiféle változást az 1983-as Egyházi Törvénykönyv rendelkezéseihez képest. Következésképpen, aki a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációjában (ami az Ecclesia Dei Pápai Bizottság tartozik) örök fogadalmat tett, vagy az apostoli élet valamely egyházi intézményébe véglegesen belépett, az a klérus tagjává válik abban az intézményben vagy közösségben, ahol diakónussá szentelték. Mindez a Kódex 266-os kánonjának §2-vel összhangban történik.
31. Csak a Megszentelt Élet Intézményeiben és az Apostoli Élet Társaságaiban (amik az Ecclesia Dei Pápai Bizottság irányítása alatt állnak) engedélyezett az 1962-es Pontificale Romanum főbb és mellékes rendelkezéseinek használata, valamint ott, ahol a forma extraordinaria szerinti liturgikus könyveket használják.
Az imaórák liturgiája
32. A Summorum Pontificum kezdetű Motu Proprio 9.cikk 3.§-e megengedi a klerikusoknak az 1962-ben érvényben lévő Breviarium Romanum használatát, amit teljes egészében kell imádkozni, latin nyelven.
A szent háromnap
33. Ha van képzett pap, és egy olyan coetus fidelium (hívők csoportja), mely a régi liturgikus hagyományokat követi, akkor számukra lehetőség van a szent három napot is a forma extraordinaria szerint megünnepelni. Amennyiben nincs olyan templom vagy oratórium, ami kifejezetten ilyen szertartásokra van kijelölve, akkor a plébános vagy ordinárius a szertartást végző képzett pappal egyetértésben a lelkek javára keressen egy olyan kedvező megoldást, ami nem zárja ki a Triduum Sacrum megismétlésének lehetőségét sem ugyanazon templomban.
A szerzetesi fogadalmak szertartása
34. Megengedett a rendek számára a megfelelő liturgikus könyvek használata, melyek 1962-ben érvényben voltak.
A Pontificale Romanum és a Rituale Romanum
35. Az 1962-ben érvényben lévő Pontificale Romanum, a Rituale Romanum és a Caeremoniale Episcoporum használata engedélyezett, szem előtt tartva és mindig tisztelve ezen Útmutató 28. és 31. pontját.
A Szentatya, XVI. Benedek pápa, az alulírott Ecclesia Dei Pápai Bizottság bíboros elnökének adott audiencia keretében, 2011.április 8-án elfogadta ezt az Útmutatást, és elrendelte annak közreadását.
Kelt Rómában, a Ecclesia Dei Pápai Tanács hivatalában, 2011. április 30-án, Szent V. Piusz pápa emléknapján
Fordították: T. N. és F. M.
A fordítás alapjául szolgáló internetes oldal:
[1] idézet fordítása: http://www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/motu_proprio/documents/hf_ben-xvi_motu-proprio_20070707_summorum-pontificum_hu.html
